Születésem napja és utózöngéi avagy minden csoda 3 napig tart? :)

Nekem most addig tartott. Volt egy igen intenzív nap, egy családi ünneplős, bizi osztással fűszerezve, illetve egy levezető, ahol egyben kipihentem Balatont és az elmúlt napok eseményeit!

Sajátterápia 10. nap  (06.24. - évem fordulója)

1. Túl a félelmen - ha már Zamárdi, akkor Zamárdi kaland park. Ki kell próbálni. Ellátogattunk a héten és már akkor tudtam hogy ide ezen a napon vissza szeretnék jönni, ugyanis meg kell tennem valamit. Magamért. Lökni kell egyet rajtam, mert ugyan kilengtem a komfortzónámból többször is, de tudtam kell valami ami nagyobb, vágytam rá és egyben féltem is, de nagyon!

A pénztárnál a jegyvétel után már gombóc volt a torkomban mikor sétáltunk hátra az ugrótoronyhoz. 12 m magas, nem is sok az Nati, mondogattam magamban. Az oktató mindent elmondott, rám csatolt, indulhattam felfelé. Felmenni volt olyan félelmetes, mint ugrani, talán az sokkal rosszabb. Remegett a lábam, aztán már az egész testem reszketett, mikor kint álltam a torony szélén. Ugrottam. Sikítva, félve. De akartam. Fenomenális volt. Természetesen az ugrás felvételekor betelt a telefon tárhelye, mert ugye annak ilyenkor kell. Egy ugrós képkockát sikerült megmenteni.

Torony tetején

Már levegőben (itt ment volna a videó, de elfogyott a tárhely)

2. Szent Iván éjszakája, éjszakai festés a Madebyyou -ban - az ugrós izgalom után kaptam egy kis kis kimenőt estére, szerencsére társat is találtam, aki elkísért engem, hogy ne magányosan festegessek, köszönet érte itt is Zsuzsi!!! Nehéz volt itthon hagyni pici Lidit este, még akkor is ha ezt most másodjára tettem meg, de még nehezebb volt lelazulni, és megállni a sok -sok finom falatot ami várt minket a helyszínen. Későn értem haza, az előző nap fáradalmait éreztem másnap is, Lidim éjszaka vagy 5-6 szor fent volt (alapjáraton nem szokott 2 nél többször), plusz korán is keltem. 

Sajátterápia 11. nap (06.25.)

1. Ismét önfegyelem - családi összejövetel, sok szülinap ünneplése, temérdek ennivalóval. Most ez nekem nagyon nehéz volt. Megállni a millió sütit, finomságot, mikor épp mély ponton vagy az életmódváltással (diétával), utálod már azokat amiket eszel, kellene valami más. Ilyenkor extra nagy a kísértés!!!! Csak ebből egy kicsit, meg a másikból, ó ugyan már nem fog megártani, keveset eszek. Nem! Állítottam le a kisördögöt a fejemben! Visszadob a cukor, szénhidrát hintára és rosszul leszek, annyit nem ér, nem jó a testemnek. Az ördög jött még párszor magyarázni, mert a finom falatok halmaza folytatódott a gyerekek bizi osztásánál, ráadásul ugye duplán (lévén 2 gyerek), de álltam a sarat, kemény voltam, mint a szikla, nem tágítottam. :) Abban a pillanatban mindig nehéz, de tudom megéri, illetve azzal "vigasztalom" magam, hogy majd idővel jobb lesz, nem lesz csábulás, kísértés.

Sajátterápia 12. nap (06.26.)

1. Kirakni őszintén magamat - nekem ez mindig nehéz, most is. Megmutatni mi van a fejemben, magamat netán, te jó ég sokan látnak, olvasnak, mit fognak szólni. Lehet szóba se állnak velem most, hogy magamról és az érzéseimről írok. Mi van ha a férjem is negatívan áll ehhez, meg a család többi tagja, az ismerősök. De mikor meglépnem egy - egy kiírást, vallomást pozitív a visszajelzést kaptam, a félelmek csak a fejemben vannak. Miért ilyen nehéz elengedni a másoknak való megfelelést?

2. Pihenni, levezetni, kilélegezni a napokat. - Te engeded? Haszontalannak, lustának gondolom magam ilyenkor, hiába tudom, hogy kell, hogy fontos ez is, mert kilélegzés nélkül nincs belélegzés, pihenés nélkül nincs töltődés és mégis olyan nehezen megy, olyannyira hogy ez komfortzóna kilépés. Pedig ennek nem kellene annak lennie! Mondogattam magamnak, hogy ne sajnáld már magadtól! Aztán jött is a kérdés: miért sajnálom? Nem tudom. Szerintetek?