Nem volt könnyű, de megérte. Sokat dobott lendített az önbizalmamon, az önhitemen és az önbecsülésemen.
Visszapörgettem az időt, a bejegyzéseket és összegeztem, összesítettem, mert bizonyos kilengések ugyanazt eredményezték bennem.
Félelem legyőzése
Lustaság legyőzése
Önfegyelem
Bizonytalanságom legyőzése
Ők négyen vitték a prímet. Segítettek ezek nekem abban, hogy túl lépjek magamon, fejlődjek, mind szellemileg és mind testileg, lelkileg.
Kemény hónap volt. Sokféleképpen éltem meg, hol motivált voltam és repültem, de voltam az ellenkezője is. Volt, hogy semmi ötletem nem volt, hogy aznap milyen kilengésem legyen. Volt, hogy imádtam. Volt, hogy untam és utáltam. Tényleg minden volt! DE 1 valami nem változott akartam-csináltam. Majd leálltam az egy hónap után és pihentem pár napot, utána újra kezdtem, de nem tudatosan és nem ilyen napi szinten, aztán csak néha, utána már egyáltalán nem...hogy ez mit eredményezett? Gondolhatjátok, hogy nem pozitív eredményeket! Az "alkalmi" komfortzóna kilépés, közel sem eredményez olyan hatást, mint ha nap mint nap csinálod! De ezt tudjuk, hiszen ez igaz a mozgásra és a táplálkozásra.
Tehát egy biztos, a Sajátterápia nem alkalmi kapcsolat, vagy lehet, de akkor attól olyan eredményekre számítsunk!
De mi is ez a Sajátterápia?
Erre a kérdésre napokig én se tudtam a választ, sőt lehet, hogy heteknek kellett eltelnie ahhoz, hogy kezdjen ez a bennem lévő mély dolog feljebb kerülni és szavakat kapni. Formálódik folyamatosan, mindig jön egy új elem, egy új szög. Tisztul a kép!
Hamarosan megmutatom mit szófestettem! A napokban megint jött egy puzzle darab, néha azt gondolom, hogy soha nem lesz vége...most azt szeretném, hogy ne is legyen!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése